Bátyám ~ Levél Egy fanfiction
Szép éjjelt!
Ahogy éjszaka böngészgettem a gépemen, találtam valamit. Nem nagy dolog, de Spirálos, ráadásul egy levél, ami Kiyotakának íródott. Tényleg nincs benne semmi extra, de gondoltam, ha már a témához kapcsolódik, akkor feldobom ide. Természetesen Ayumu szemszögéből íródott az egész (azaz az Én szemszögemből ··), még 2012. december 11-én... (Woah. Azt hiszem, ekkor kezdtem szerepjátékba egy lánnyal, Spirálos témában. Azóta meg befejeződött ez a játék, de... hmmm :P). Íme:
"Levél~
avagy Ayumu gondolatai
Bátyám... a minap megkérdezte tőlem egy lány, hogy miért nem zongorázok. Pedig régen szerettem. Emlékszel még rá? Még Te tanítottad meg az alapokat. Mindig úgy játszottam, ahogy nekem tetszett. A végén pedig tudod, mire eszméltem fel? Hogy úgy játszok, ahogy te. Olyan a hangzása, mint a te játékodnak. Aztán mindenben elkezdtelek követni. Akaratlanul, azt hiszem. Nem akartam olyan lenni, mint Te vagy. Talán csak egy kicsit. Most viszont csak haragot, dühöt érzek irántad. Amióta elmentél, Madoka sem önmaga. Rólam nem is beszélve. Mégis, hogy képzelted ezt az egészet? Egy telefonhívással kilépsz mindkettőnk életéből és... ennyi? Szerettél te minket egyáltalán? Szívesen feltenném neked ezeket a kérdéseket, sok másikkal együtt, de nem tehetem. Mert nem vagy itt. Sehol sem vagy. Madoka az egyetlen, aki mellettem van. Meg Hiyono. Őt nem ismered. Egy nagyon kedves lány, mindig a nyomomban van. Folyton bíztat és hisz bennem. Én... nem hiszek. Mindenki hozzád hasonlít. Még a híres Eyes Rutherford is, a zongorista. Köze van hozzád, meg az eltünésedhez, de még nem jöttem rá semmire. Senki sem mond semmit. Idegesítő. Lassan már nem tudok olyan higgadt maradni, mint eddig voltam. Rio azt mondta az egyik alkalommal, hogy végig nyugodt és mosolygós voltam. A véleményem az, hogy valamit nagyon rosszul nézhetett... reszkettem. Féltem, hogy mégis elhibázok valamit. Észreveszi, rájön, mit tervezek és keresztülhúzva a számításaim... meghalok. De nem így lett. Néha elgondolkozok, jó-e ez így, vagy sem. ... Talán nekem nem kellett volna megszületnem, nem a Végzet Gyermekeinek.

Vajon mi közük van hozzád?
Milyen kapcsolatban állnak veled?
Mit tudnak rólad? Hol vagy most?
Látunk még valaha?
Ut.i.: Ha megkérdeznéd, szeretlek-e, azt mondanám, hogy tisztellek. Ez nem szeretet. Nem is gyűlölet."
Hmm, talán többet kellene írnom...
Ayu-chan
|